Felzárkózás: középhatalmi státusz, vagy a közepes fejlettség csapdája?

Orbán Balázs Magyarország középhatalmi státuszáról írt cikkében egy politikai víziót vázolt fel arról, hogy milyen felzárkózási pályát kellene bejárnunk. „Ez egy újabb felzárkózási vita” – hangzott el az Új Egyenlőség szerkesztőségi ülésén. Ezért is választottuk ezt témának, amelyről Kiss Ambrus, Éber Márk és Pogátsa Zoltán beszélget.   Amikor a felzárkózás lehetőségeiről van szó, akkor két elméletet érdemes elővenni. Az első a Wallerstein-féle világrendszer-elmélet, amely három blokkra osztja a világ országait: centrum, félperiféria, periféria. Ebben a leosztásban nagyon kicsi az átjárhatóság az országok számára. Ez az elmélet, ahogy Éber Márk rávilágított, azokra a kérdésekre is keresi a választ, hogy a mi a felzárkózás, kinek a felzárkózásáról van szó, és milyen áron történik ez meg. Ez azért érdekes, mert a belső egyenlőtlenségek növelésével, a gazdasági erőforrások kizsákmányolásával, kolonizálással lehet gazdaságokat fejleszteni, de ennek a társadalmak egy részére negatív hatása lesz. A másik felzárkózási elmélet a közepes fejlettség csapdájáról szól. A novekedes.hu oldalon megjelent elemzés erről azt mondja: „Az erős növekedést eddig jórészt az új munkaerő bevonása, a foglalkoztatottság növelése biztosította, azonban ennek elértük korlátait: nincs több bevonható munkaerő, pontosabban nem könnyű ezen az úton továbbhaladni. […] Ezt nevezi a szakirodalom a közepes fejlettség csapdájának, és az MNB szerint ez a veszély fenyegeti a magyar gazdaságot is, ha nem sikerül olyan változtatásokat elérni, amelyek hatására a gazdasági növekedést az eddigiektől eltérően már a versenyképesség, a termelékenység növeléses hajtja.” Pogátsa Zoltán szerint ez a felzárkózási modell lehet leginkább a szakirodalmi alapja az Orbán Balázs által leírt víziónak. Azonban a szakirodalmi anyag teljesen feldolgozása nem történt meg. Ugyanis a közepes fejlettségi csapda feloldása humántőke-befektetéssel valósulhat meg. Egyszerre felzárkózásról beszélni és hagyni tönkremenni a közoktatást nem lehetséges. Márpedig a magyar „modell” erről szól egyelőre. A felzárkózási vitának még egy fontos elméleti alapja van. Ez pedig az, hogy a kapitalizmus nem homogén rendszer, hanem különböző válfajai vannak, azaz több kapitalizmus létezik térben és időben. A Kelet-Európában megtalálható kapitalizmus a külföldi működőtőkétől függő modell. Azaz nem a centrumban vagyunk, amely megszervezi a gazdasági folyamatokat, hanem kiszolgálói vagyunk a centrumnak. Ennek ellenszere az erős magyar vállalatok létrehozása, ahogy ezeket meg is említi cikkében Orbán Balázs. Ugyanakkor a MOL, az OTP, a 4IG kevés ahhoz (ez utóbbi vitatható is), hogy a gazdasági terjeszkedést, az önállósodást megteremtse. Sőt, amikor a gazdasági siker mércéje egy országban, hogy nagy akkumulátor-gyártási kapacitás jöjjön létre külföldi működőtőke segítségével, akkor éppen a felzárkózási modellünk ellen megyünk.